metél
metél [e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (választékos)
1. <Vékony, lemezes, leveles anyagot> hosszú, keskeny csíkokra vág, szab. Dohányt, tésztát metél. [A gyémánt] élethosszig metéli csikorogva… az ostoba üvegdarabokat. (Jókai Mór) || a. Ily módon létrehoz vmit. Levestésztát metél. A bőrből szíjat metél.
2. Tág. ért.: egyenes vonalú v. általában éles, finom vágással metsz, darabol, vág vmit. A gép a lemezt darabokra metéli. Körmét metéli. [A nyomdában] a kézíratokat apró darabokra metélték, hogy minél gyorsabban kiszedhessék. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Ilyen vágással készít vmit vmiből. A fiatal bambusznádakból dárdákat metéltek. (Jókai Mór)
Igekötős igék: bemetél; elmetél; felmetél; kimetél; körülmetél; lemetél; megmetél; összemetél; szétmetél.
metélés; metélhető; metéltet.
