mesés
mesés [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Mesét, mesei elemeket tartalmazó <irodalmi mű, szellemi alkotás>. Mesés elbeszélés, történet. A vezér… Gondolt ó mesékre, szomorú példákra Férfiaknak ártott női ravaszságra. | Sokkal ébrebb volt ám szörnye szerelmének, Semhogy elringassa régi mesés ének. (Arany János)
2. (kissé választékos) Mesébe illő <dolog>, mesehősre emlékeztető <személy>; mesebeli. Mesés romvárosok; mesés harcok, kalandok. Most is ott áll a tetőn a régi, mesés vár. Oly szellemi e lyány, oly tisztán szellemi! | Eszembe is jut róla a mesés világ… (Petőfi Sándor) Mesés lidérc nem hordta el… a szép csengésű ezüsttallérokat. (Mikszáth Kálmán)
3. (kissé túlzó) Csodálatos, rendkívüli, nagyszerű, kiváló. Mesés asszony, feleség. Kedélyed gyermek, szíved asszony és A lelked férfi, te csodás mesés Teremtmény! (Petőfi Sándor) || a. (kissé túlzó) Elbűvölően szép. Mesés táj, vidék, vízesés. A Gellérthegyről élvezték az esti Budapest mesés panorámáját. Látok nagy hegyről egy kék szigetet… Látok mesés, holdfényes éjszakát… (Petőfi Sándor) Micsoda kalapokat látni most, és a Gách ruhakirakata mesés! (Kaffka Margit) || b. (kissé bizalmas, túlzó) Hihetetlenül nagy, nagymértékű, nagyarányú. Mesés kincsek; mesés pazarlás. Mesés sebességgel hajtott a sima országúton. Mesés üzleteket kötött. Egyes előadások mesés költségbe kerültek. (Ambrus Zoltán) Benne volt abban a szerződésben minden, ami csak szemnek-szájnak tetszik, …pontos fizetés, mesés összegek… (Móricz Zsigmond) || c. (bizalmas, túlzó) Kiválóan jó. Ez az ebéd mesés volt. Mesésen mulattam.
