mellvéd
mellvéd főnév
1. (katonaság, régies) Várfalnak, bástyának a felső része, amely mögött a várvédők tartózkodnak; kb. mellig ér, és véd az ellenséges lövedékek ellen. Alacsony, magas, széles mellvéd. A mellvéd mögül lövöldöztek az ellenségre. Város vala régi, Duna jobbik partján, | …Tornyai, bástyái, mellvédei most rom. (Arany János) Amikor fölfelé tekintett, láthatá, hogy… a falon, félig rejtve a mellvédtől, áll egy katona. (Jókai Mór) || a. (katonaság) A föld felületén emelt földhányás v. fal a harcoló katonák védelmére. Földből készített magának mellvédet. Egy földhányást használt fel mellvédül.
2. (régies) Könyökmagasságig érő kő-, vas- v. fakorlát, amelyet teraszokon, erkélyeken, hajók szélén stb. építenek; korlát. Áttört, bábos, tömör mellvéd. Odakúszott a páholy mellvédéhez. (Jókai Mór) [A balkon] mellvédjén át le lehetett látni… a fürdőigazgatóság épületére. (Hunyady Sándor)
mellvédes; mellvédű.
