mellől
mellől [e] névutó (ragtalan v. személyragos szó után, ezzel együtt értve)
1. A szóban forgó személynek v. tárgynak jobb v. bal, ill. egyik v. másik oldalától el. Ülj le a szomszédod mellől! Vedd el a könyvet a lámpa mellől! Menj el az ablak mellől! Meghitt kamarása szólítja ki Endrét… felesége mellől. (Arany János) A sarokból, az ágyláb mellől porlepte üveget vett elő. (Nagy Lajos) || a. A szóban forgó személy szomszédságából, a szomszédos házból, lakásból, esetleg szobából el. Elköltözünk a barátomék mellől.
2. A szóban forgó tárgy (közvetlen) közeléből el, az esetleges kapcsolat, érintkezés megszakításával. Fölkel az asztal mellől. Húzd el az asztalt a fal mellől. Elvitte családját a Balaton mellől a hegyekbe. || a. A kalapja, sapkája, süvege mellől: a kalapjáról, sapkájáról, süvegéről. Leveszi a virágot, a tollat a kalapja mellől. || b. (átvitt értelemben) A szóban forgó tárgy mellett tartózkodva, onnan mint megszokott helyéről. A jó meleg kályha mellől nézi a világot. A falu ügyeit az íróasztal mellől intézi. || c. A szóban forgó tárgyhoz, földrajzi helyhez többé-kevésbé közeli helyről el. Kecskemét mellől jött egy faluból. || d. A szóban forgó személy v. tárgy közeléből, egy v. több oldaláról el. Elszéledtek a vezető mellől. Felkeltek a tűz mellől.
3. Elől (4). Felkelt a sakktábla mellől. Elhajtja a jószágot a jászol mellől.
4. A szóban forgó személy közeléből, környezetéből el. Elkerült a főnöke mellől. || a. A szóban forgó tárgytól, amellyel foglalkozott, amellyel hosszasabban szorosabb kapcsolatban volt, el. Nem tudom elhozni a könyvei mellől. Elkerült a megszokott gépe mellől.
5. (gyak. rosszalló kifejezésben) <A szóban forgó személy v. dolog, ügy pártolásával, támogatásával felhagyva.> Elpártolt vezére mellől. Nem pártolt el az igaz ügy mellől.
mellőli.
