melenget
melenget [e-e-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. tárgyas <Ember, állat vmely testrészét> vmely hőforrás közelébe bizonyos ideig odatartja, hogy annak melege lassan, fokozatosan átjárja. A kályhánál melengeti a lábát. A macska… a napfényen melengette öreg hátát. (Mikszáth Kálmán) Dobó… kezét melengette a tűznél. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas <Ember kézbe fogva, dörzsölgetve, rálehelve, ember v. állat vele saját teste melegével> enyhén melegít vmit. Add ide, hadd melengessem fázós kezedet! A téli időjárás beállta óta a muffjában melengette Szindbád kezét. (Krúdy Gyula) A lovak összebújnak, félve és egymást melengetve. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (ritka, irodalmi nyelvben) <Tűz, hőforrás> melegével (II. 1) fokozatosan, lassan, enyhén átjár vkit. Ily hűvös este e tűz jól esik, Bizon bizon már jó régen melenget. (Madách Imre) Hamar fakúl a drága lomb, …Hamar zuhan a drága nap, Mely csiklándón melenget. (Tóth Árpád) || a. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nem énekeltem E két szép szemről éneket, De tiszta fényük Titkon sokszor melengetett. (Juhász Gyula)
4. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Melenget vmit: állandóan v. gyakran foglalkozik vmely csak később megvalósítható tervvel, vággyal, reménnyel, (hogy feledésbe ne merüljön). Kedvenc tervét melengeti. Két év óta melengetjük keblünkben a reményt, hogy meglátunk benneteket. (Tompa Mihály)
Szólás(ok): ld. kígyó.
Igekötős igék: átmelenget; megmelenget.
melengetés; melengetett; melengető.
