méh [1]
méh [1] [mé] főnév -et [méhet], -e [méhe], méhvel [mével], (tájszó) méhe [méhe] méhét, méhéje [méhéje]
Dús szőrzetű, hártyásszárnyú fullánkos rovar; virágporral, nektárral táplálkozik, mézet gyűjt, viaszt készít, társasan, családokban él, mindenfelé tenyésztik (Apis mellifica). Méhet tart; gondozza a méheket; méheket füstöl. Szóláshasonlat(ok): szorgalmas, mint a méh: nagyon sz. Nézd a munkás éjszak mint nyüzsög és zsibong, S dolgos méh módjára keskeny kasában dong. (Csokonai Vitéz Mihály) Gondolatom… Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet. (Petőfi Sándor) Honnan tudja a kakuk, hány évet él az illető, aki megkérdezte…? Mit érezhet a méh, mikor a rózsa kelyhében hempereg? (Mikszáth Kálmán) || a. (állattan) Ezzel egy családba tartozó hártyás szárnyú rovar. Erdei, olasz, piros hasú, rabló, rozsdás hátú, zöld méh.
Szóösszetétel(ek): 1. méhállomány; méhanya; méhdongás; méhdöngicsélés; méhetető; méhevő; méhfullánk; méhfüstölő; méhgazda; méhkaptár; méhköpű; méhnemesítés; méhnevelés; méhszorgalom; méhszúrás; méhtartás; méhtenyésztés; méhtenyésztő; méhvándoroltatás; 2. anyaméh; faméh; hereméh; poszméh; vadméh.
