megvillan
megvillan tárgyatlan ige
1. <Fény, világító test> egy pillanatra láthatóvá válik. A bokrok között valami bujkáló fény villant meg. Egy-egy látogató… Lámpája megvillan az ablakok alatt, S fényét a sötétség hirtelen elnyelé. (Petőfi Sándor)
2. <Vmi, ami addig homályban volt, v. nem fénylett, a hirtelen ráeső fényben> egy pillanatra láthatóvá válik, v. egy pillanatra élesen visszaveri a fényt. Megvillan kezében a kard, a kés, a revolver, a tőr. Egy ezüst pénzdarab villant meg ujjai között. Dübörögve szólalt meg az ágyú, és a rakéták fényében olykor megvillant a tájék. (Karinthy Frigyes) Csattan a menny és megvillan, | elvtársaim: a kaszaél. (József Attila)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely gondolat, emlékkép> hirtelen egy pillanatra vkinek a tudatába kerül. Megvillant benne az öngyilkosság gondolata. Egy terv villant meg az agyában. Megállj! mi eszme villant meg fejemben – Dacolhatok még, isten, véled is. (Madách Imre) Ismerősei úgy tűnnek fel az embernek, mint messze időkről ismert alakok, kiknek elmosódott képe megvillan ködösen az emlékezetben. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, választékos) Megvillan vminek a lehetősége: vmi hirtelen lehetségesnek látszik. Egy pillanatra megvillant előtte annak a lehetősége, hogy megvalósítsa régi vágyát.
megvillanás; megvillanó; megvillant melléknév.
