megveszekedik
megveszekedik tárgyatlan ige (jelentő mód jelenben rendsz.:) megveszekszik (népies)
Megvesz [2] (1–2), megdühödik, megbolondul. A kutya megveszekedett. Veszekedjem meg, ha nem igaz! Három bokor saláta, | Kántor Teri kapálta, | Egyél dzsidás belőle, | Isten úgyse! megveszekedel tőle. (népköltés) Veszekedjem meg, ha tréfáltam. (Petőfi Sándor) A bányász- és erdésztanulók [farsang utolsó napján]… veszekszenek meg. (Mikszáth Kálmán)
megveszekedés.
