megtipor
megtipor tárgyas ige
1. Lábáról ledöntve maga alá gyűr és tiporva összetör, összezúz vkit. Úgy megdühödött, hogy nekiugrott, földhöz vágta, és annyira megtiporta, hogy belehalt. Az orrszarvú megtiporta a vadászt. Megtipor a rohanó bajnok, ki letépi dühödve Véres fegyverimet. (Vörösmarty Mihály) A bika megtiporta a csordást. (Móricz Zsigmond)
2. Aprózva, ismételve lábával nyomkod vmit. Megtiporja a kádban a szőlőt. Megtiporta a hordóban a káposztát. Meg is tiporták ám a házunk elejét, annyi volt a kérő. (Vas Gereben)
megtiprás; megtiprat; megtipró; megtiport v. megtiprott.
