megtartóztat
megtartóztat tárgyas ige
1. (választékos) Megtartóztatja magát vmitől: vágyait legyőzve lemond vmiről, megvon magától vmit. Megtartóztatja magát a nemi élettől, a szeszes italtól. || a. (választékos) Megtartóztatja magát: nem él nemi életet.
2. (régies, költői) Megakadályoz, feltartóztat. S ég, föld nem képes megtartóztatni menését… (Vörösmarty Mihály) || a. (régies, költői) Visszatart, fékez. Tas… közepette Gyermekinek, valamerre megyen, dől, széled előle A hadi nép, de nagyon megtartóztatja haragját. (Vörösmarty Mihály) Nem sírunk!… Megtartóztatjuk a sírásunkat! (Gárdonyi Géza)
megtartóztatás; megtartóztató; megtartóztatott.
