megszálló
megszálló melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami vmit, főleg vmely területet megszáll (I. 1–2a), illetve megszállva tart. A megszálló csapatok, hadsereg, hatalom, katonaság; a hidat megszálló katonaság. A büszke megszálló sereg zöme hálákat adhatott…, hogy kimenekülhetett a végromlásból. (Jókai Mór) || a. (rosszalló) Vmely helyet nagy tömegben ellepő, magának lefoglaló és esetleg a vezetést megragadó <csoport, sokaság>. A strandot megszálló vidékiek. Mikszáth Kálmán regényeiben gyakran szerepelnek a vezető megyei tisztségeket megszálló dzsentrik.
2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Olyan <hangulat, lelkiállapot>, amely vmely személy, közösség gondolatait, lelkivilágát, érzéseit hatalmába keríti, megszállja (4a). A társaságot megszálló nyugtalanság.
3. Olyan <személy>, aki átmenetileg lakást, szállást talál, megszáll (II. 1) vhol. A szállodában megszálló vendég.
II. főnév -t, -ja (rendsz. többes számban)
A megszálló katonai v. hatósági személyek összessége. A fasiszta megszállók kegyetlenkedései, rémtettei.
megszállói.
