megsemmisül
megsemmisül [ë-ë] tárgyatlan ige -t, -jön
1. Teljesen elpusztul, megszűnik létezni. Az ellenséges hadsereg megsemmisült. Oly iszonyatos az, megsemmisűlni. (Madách Imre) Megsemmisültek a tiszta álomképek… (Herczeg Ferenc)
2. (átvitt értelemben) Minden reményében csalódottnak, megalázottnak v. erkölcsileg tönkretettnek érzi magát. A bizonyítékok súlya alatt megsemmisült. Irén… megsemmisülve áll… kezébe temetve arcát. (Csiky Gergely) Hogy ő is betyár legyen, ezt nem. Ezt az egyet nem vállalja. Csak megnémult, megsemmisült, nézett maga elé. (Móricz Zsigmond)
megsemmisülés; megsemmisülő; megsemmisült.
