megrohan
megrohan tárgyas ige
1. Harc közben feléje rohanva megtámad vmit, vkit. A kis csapat megrohanta az ellenséget. Az ostromlók megrohanták a várat. Damjanics nyomban megrohanja Vácot. (Sárosy Gyula) Megrohanják a lovasokat… Vágnak, szúrnak, embert, lovat egyaránt. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Hirtelen előkészítés nélkül, váratlanul meglep, megtámad vkit, vmit. Az ellenség megrohanta az országot. Ha éjjel lakásomon rohannának meg, s talán beteg gyermekem szemeláttára láncra vernének, az fájdalmában szörnyet halna. (Táncsics Mihály)
2. <Rendsz. több személy, nagy tömeg, ritk. tárgy> rohanva, sietve, tolongva keres fel vkit, vmit. A tömeg megrohanta a pénztárat. Az újsághírek hatására a közönség megrohanta az üzleteket. Egy ember… szokott leginkább árulni, ha hát sokan megrohanják, a szabadjára kitett portékából könnyű a lopás. (Tömörkény István)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Betegség, testi fájdalom> hirtelen meglep vkit. A láz megrohanta, és teljesen legyengítette. Nem bírok vele…, ha megrohanja az őrülése. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) <Lelki baj, hangulat, benyomás, gondolat, emlék, érzés> hirtelen nagy erővel elfog vkit. Ezer érzés rohanta meg, amikor meglátta gyermekét. Szülővárosában megrohanták az emlékek. Élj is barátom boldogan! Erős légy ha mégis a bánat megrohan. (Tompa Mihály)
4. (átvitt értelemben, ritka) Élőszóval ingerülten megtámad vkit, vmit. A szószékről kíméletlen megrohanja a nagyok hiúságát. (Vas Gereben)
megrohanás; megrohanó; megrohant.
