megóv
megóv [g-ó] tárgyas ige, (népies, régies) megó
1. (választékos) Megóv vkit, vmit (vmitől): személyt, dolgot eredményesen óv (1) (vmitől); épségben, sértetlenül megtart. Megóvja az épületet a pusztulástól, az ifjúságot a káros erkölcsi hatásoktól. Jőj, jőj velem, Megóv e szentély minden bántalomtól. (Madách Imre) Mikor… csendesül a lélek: föltűnik… a szeretet és szerelem, melyet a… kedély kincs gyanánt rejt mélyébe, mint talizmánt, mely a sorstól megóv. (Péterfy Jenő) A nevelő… kétségbeesetten és reménytelen akarja megóni tekintélyét egy rossz gyermek előtt. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, választékos) Megóvja a látszatot: ügyel arra, hogy a szabályszerű külsőségek mögé rejtett s a rá nézve kellemetlen valóság ki ne derüljön.
2. (határozói vonzat nélkül) (költői) <Harcban, küzdelemben> megvéd vkit, vmit. Ne adja a balsors, hogy e szegény haza Bajában reátok szorúljon valaha… Ti meg nem ónátok. (Petőfi Sándor)
3. (sport) Megóv vmit: vmely versenyen v. mérkőzés közben a versenybíróság, ill. a játékvezető részéről elkövetett, ill. róluk feltételezett szabálytalanság miatt tiltakozik, és az eredmény megsemmisítését kéri. Megóvja a mérkőzést, a célbírók döntését.
4. (ritka, kereskedelem, 1945 előtt) Megóvja a váltót: megóvatolja a váltót.
megóvat; megóvható; megóvó; megóvott.
