megoldik
megoldik [g-o] tárgyatlan ige -ott; -anék; -jék (csak 3. személyben, főként egyes számban) (elavult, irodalmi nyelvben)
Megoldódik (1–2). Ráivék, azután ilyen mesét mondott (Melyet ivás közben hirtelen kigondolt): „…Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember…” (Hamis bor, az ember nyelve hogy megoldik!) (Arany János) Honnan jössz?… | Merre jártál? Hány világrészen át, | …Keresve azt a seholsincs helyet, Ahol a lét fájó titka megoldik? (Tóth Árpád)
