megkülönböztetett
megkülönböztetett [mëkkülömbösztetëtt] melléknév -en [e]
1. Olyan, amit a többitől megkülönböztetnek (1) (vmivel); megkülönböztető jellel ellátott. Megkülönböztetett állatok, helyek.
2. A többi közül kiemelt, kitüntetett. Az anyának a családban megkülönböztetett helye van. || a. (választékos) Megkülönböztetett tisztelet: kitűnő v. kiváló t. Megkülönböztetett tiszteletben volt része. Megkülönböztetett tisztelettel bántak vele.
megkülönböztetettség.
