megismerés
megismerés [g-i] főnév -t, -e [e], (népies) megösmerés (csak egyes számban)
1. A megismer (1) igével kifejezett folyamat, történés; vmire vonatk. ismeretek megszerzése. Népünk és nyelvünk megismerése. || a. (filozófia) Az az értelmi folyamat, amelyben a szemlélettől az elvont gondolkodásig haladva és fogalmainkat a gyakorlat próbájának alávetve, képet alkotunk a tudatunktól függetlenül létező valóságról. ® Adekvát megismerés; érzéki, intuitív, objektív, tudományos megismerés; a megismerés folyamata, formái, törvényei. A megismerés a természet emberi visszatükrözése – írta Lenin. Valóság, Álom, ha egész, ha rész, | egy szerelmem volt, a Megismerés. (Szabó Lőrinc) || b. (filozófia) Ismeretelmélet. Dialektikus megismerés; a megismerés forrásai, módszerei.
2. Felismerés, ráismerés. Rég nem látott barátjának megismerése; az elveszett állat, az ellopott könyv megismerése; vkinek hangjáról, járásáról való megismerése; a hamisított áru megismerése.
megismerési.
