mégis
mégis [g-i] kötőszó és határozószó
I. kötőszó <A mondat elején, belsejében v. a végén, gyak. a mondat főhangsúlyos szavaként annak kifejezésére, hogy az előzményekből természetszerűleg v. logikusan várható következménynek éppen az ellenkezője áll fenn v. történik.>
A. <Állító mondatban.>
I. <Egyenrangú ellentétes mondatokban, egyes mondatrészek szembeállításában is, önállóan v. és, de, azért, azonban, pedig, hanem, tehát kötőszóval együtt.>
1. <A mondatban kifejezett ellentét, szembeállítás nyomósítására:> az előzményekben előadott ténnyel, állítással szemben, annak ellenére; mindamellett. Sokat eszik, (és) mégis örökké éhes. Nem szerette az emeleti lakását, de aztán mégis hozzászokott. Azt mondják, hogy beteg és mégis örökké az utcán jár. Esik a hó, mégis fekete az útca, Nagy vastag sötétség egészen behúzta. (Petőfi Sándor) Egyhangú és mégis szép volt minden. (Mikszáth Kálmán) || a. Az előzményekben megnevezett v. magától értődő v. csak odaértett okokkal, érvekkel, állítással, ítélettel szemben, azoknak ellenére (is). Jó, jó, de mégis nekem van igazam. Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart. És mi még is láncot hordtunk! (Petőfi Sándor) Góg és Magóg fia vagyok én, | Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdtem tőletek: | Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? (Ady Endre) Tudom, semmi, de semmi közötök | hozzám, butuska tücskök a fű között, | mégis jólesik azt képzelni, hogy … | nekem üzentek, sok hű kis barát. (Szabó Lőrinc) || b. <Erősebb hangsúllyal annak nyomatékosítására, hogy vmely cselekvés, állapot stb. az előzményben megjelölt gátló körülmény ellenére is, azzal szembeszegülve, azzal megküzdve is megvalósul, megmarad, folytatódik, fennáll.> Mindenki rátámadt, mégis ő maradt felül. || c. <Tiltást tartalmazó mondat után következő s a tilalom megszegését kifejező állítás nyomósítására.> Mondtam neki, hogy ne menjen el, (s) mégis elment.
2. <Fokozásban, hasonlításban, különneműek szembeállításában, vmely körülmény elismerése után a nem várt következmény, elhatározás, döntés, ítélet nyomósítására.> Szép minden virág, de nekem mégis a rózsa a legszebb. Ez sem rossz, de mégis inkább a másikat választom.
3. (a mondat odaérthető részleteinek elhagyásával is) <Vmely állítás megszorítása után annak érzékeltetésére, hogy a megszorítás ellenére is érvényes.> Tegnap esett az eső, nem sokat, de (azért) mégis (esett). A beteg ma már evett, keveset ugyan, de mégis.
4. (erős érzelmi hangsúllyal) <Erős ellenkezés, dac kifejezésére, a megelőző kifejezett v. odaértett feltevés v. állítás után:> azért is; annál inkább. Szóval így áll a dolog, akkor mégis elmegyek.
II. <Főmondatban kifejezett v. csak odaértett előzmény után, azzal ellentétben.> Majdnem belebetegedett, de mégis megtartotta, amit ígért. Ellenezte a tervet, aztán, mivel jól sikerült, mégis úgy tett, mintha ő ajánlotta volna. Tudta, hogy a szíve megreped ha látja, | Rózsa új hitvesét látni mégis vágya. (Arany János) || a. <Megengedő értelmű mondattal kapcsolatban, ellenvetést tartalmazó állító mondatban:> a részletezett körülmény megléte v. bekövetkezése ellenére is. Jóllehet még nem gyógyult meg egészen (azért) mégis bement a hivatalba. Ha (holnap) esik is az eső, (azért) mégis kirándulunk. Bár nem szép, mégis sokan udvarolnak neki. [Történelmi lecke fiúknak.] Ha összeszakad Ég és Föld, | Mégis más lesz Magyarország. (Ady Endre) Bár egészen anyám és nagyanyám levegőjében lélegzettem …, mégis apám uralkodott felettem. (Móricz Zsigmond) || b. <Elhallgatott v. később következő állítmányhoz tartozó megengedő értelmű határozóval szembeállított m, ill. állítmány nyomósítására>. Ha szeretsz, asszonyom, úgy kívánj egyebet, Különben, tört szívvel, de még is elmegyek. (Petőfi Sándor)
III. <Mellékmondatban a közvetlenül megelőző v. távolabbi előzményként közölt állítás, feltevés, kérdés stb. tartalmával szembeállítva:> azzal ellentétben, ami az előzményekből ismeretes.
1. <Elhangzott (határozott) állítás, megállapítás után következő ellentétes értelmű feltevésben, de, azonban, pedig kötőszóval v. önállóan.> Holnap szép idő lesz, de ha mégis esik, a kirándulás elmarad. Nem hiszem, hogy eljönne, de ha mégis eljön, szívesen látjuk.
2. <Különféle határozói, valamint alanyi, tárgyi mellékmondatban, annak hangsúlyozására, hogy a mellékmondat egy előzőleg elhangzott állításhoz, megállapításhoz képest váratlan, meglepő közlést tartalmaz.> Nem akart eljönni; amikor aztán mégis eljött, alig lehetett hazavinni. Soká készülődött; miután mégis elindult, megeredt az eső. Azt hitte, könnyű lesz a feladat, de nem csinálta meg, mert mégis nehéz volt neki. Le akartuk beszélni, de azt mondta, hogy mégis elmegy.
B. (ritka) <Tagadó v. tiltó mondatban, rendsz. a mondat végén:> mégsem, ill. mégse. A mosolygós leány Azt mondják, hogy szeret, De nem tudom mégis, Szeret-e engemet. (Czuczor Gergely)
II. határozószó (egyszerű mondatban) <Nyomósító szóként, kifejezett v. csak odaérthető ellentét érzékeltetésére.>
1. <Vmely határozó után annak a megállapításnak nyomósítására, hogy bár a határozóban kifejezett körülmény után egyebet várnánk, a cselekvés, állapot ennek ellenére is bekövetkezik.> A sok eső után végre mégis kiderült. Sok küszködéssel mégis elérte célját. Sok lustálkodás után mégis elkezdett dolgozni.
2. <Töprengés, elgondolkodás, latolgatás után: vmely (pillanatnyi) ítélet, állásfoglalás, elhatározás nyomósítására:> az ellenkező tények, érvek ellenére is. Mégis el kellene mennem. Mégis ez lesz a jó! Hátha mégis igaz? Ha valami gusztust csinál az élethez, az mégis a frissen csapolt sör. (Krúdy Gyula)
3. (rosszalló) <Erős hangsúllyal: vmely cselekvés, magatartás, állapot, helyzet stb. helytelenítésének nyomósítására:> igazán (I. 2), valóban. Ez már mégis sok! Ejnye, ez már mégis cudarság tőlem. (Mikszáth Kálmán)
4. (csak kérdő mondatban) (népies, kissé rosszalló) <Amiatti csodálkozás, sajnálkozás v. enyhe megütközés, felháborodás, megbotránkozás kifejezésére, hogy vmely állapot, cselekvés túlságosan sokáig tart, holott meg kellett volna már szűnnie:> még mindig? Mégis beteg? Mégis ilyen gyerekesen viselkedik? Oh boldog isten! hát te még is itt vagy? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Jeanette, mégis aluszik anyád? (Jókai Mór)
III. (m értékű szóként)
1. <Előzetes felszólítás, parancs v. tiltás megmásításának bevezetésére:> az előbb mondottak ellenére. Csináld meg ezt az összeadást. Mégis, inkább a másikat előbb. Ne menj ma színházba. Azaz, mégis, csak menj, nincs rád szükségem este. Boríts hosszú fátyolt termete bájára … Még is – ne borítsd be arcát fátyolával. (Vörösmarty Mihály)
2. <Gyengébb hangsúllyal: vmely cselekvés, magatartás, állapot, helyzet stb. helytelenítésének nyomósítására:> minden mentegetés, szépítgetés ellenére is. No de mégis, ilyet csinálni! Borbély Balázs is ungorkodni kezdett. Hogy de már mégis! Egy kis próbát csak illett volna tenni! (Jókai Mór)
3. (ritka) <Az elhangzott ellenvetés(ek) után további kérlelésre, nógatásra, unszolásra:> na igazán!, mégis, tedd meg értem! Honnan hajtanak legtöbb marhát Tatába? – Biz azt nem mondhatjuk meg éppenséggel … – No de mégis? (Vas Gereben)
4. <Vmely feltűnő észlelethez kapcsolódó töprengés bevezetésére.> Mégis, hol lehet az a gyerek? Mégis, mi lehet ennek az oka?
