megdöbbenés
megdöbbenés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A megdöbben (1) igével kifejezett lelki történés; az a tény, hogy vki megdöbben (vmitől, vmin). A megdöbbenés egészen általános volt. Az eset nagy megdöbbenést keltett. Megdöbbenéssel vettük tudomásul a hírt. A megdöbbenéstől szólni sem tudott. Az ámulattól és megdöbbenéstől szinte eláll a lélekzetünk. (Kosztolányi Dezső) Én az apám s anyám alapérzését és lendületét akartam belevinni a házasságba, s legnagyobb megdöbbenésemre egyáltalán nem kaptam harmónikus viszonzást. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek eredménye mint lelkiállapot, ill. ennek külső megnyilvánulása. Mély megdöbbenés ült az arcokon. Alig tudta leplezni megdöbbenését. Az emberek arcain az ijedtség, a megdöbbenés ónszíne vonult egyszerre keresztül. (Jókai Mór)
