megbízás
megbízás főnév -t, -ok, -a
1. A megbíz igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki megbíz vkit vmivel. Megbízásból ® átvesz vmit; megbízásból jár el; megbízást ad, kap. Barátjának a megbízásából jön. Magasabb megbízásból intézkedik. A megbízás tárgya kényes természetű volt.
2. Az a feladat, amellyel vkit megbíznak; a megbízás (1) tárgya, tartalma. Megbízást vállal. Megbízását híven teljesítette. Megbízása alapján kijelentette, hogy további engedményeket nem tehet. Most teljesítem e nagy megbizást Mélységes hódolattal nyujtom át E honfi véren váltott kincseket. (Vörösmarty Mihály) || a. Az ezt tartalmazó irat. ® Postai megbízás.
3. Az a jog, ill. hatáskör, amelyet akkor kap vki, amikor vmivel megbízzák. Teljhatalmú megbízás alapján jár el. Megbízást kapott a vizsgálat lefolytatására. A feloszlatott országgyűlést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa háború vagy egyéb rendkívüli körülmények esetén ismét összehívhatja. Az ekként összehívott országgyűlés megbízásának meghosszabbítása tárgyában maga határoz. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (jogtudomány) Megbízás nélküli ügyvitel: más ügyeinek önhatalmú intézése az illető helyett és érdekében.
megbízási; megbízásos.
