megbillen
megbillen tárgyatlan ige
Vmi hirtelen billenő mozdulatot tesz; egyet billen. Megbillen az asztal; megbillen a mérleg serpenyője. A pohár megbillent, s kiloccsant a bor. A levegőben köröző repülőgép szárnya megbillent. || a. (átvitt értelemben is) Megbillen az egyensúlya vminek, (ritka) vkinek: <rendsz. vmely váratlan dolognak a kedvezőtlen hatására> nyugalmi helyzetéből kimozdul, megszokott menetétől eltér vmi, vki, vminek a szilárdsága meginog, rendezettsége megzavarodik. A rossz alátámasztás következtében megbillent a létra egyensúlya. Egyensúlya hirtelen megbillent, lezuhant az állványról. Gyermeke halála után megbillent a lelki egyensúlya. Megbillent a gazdasági élet egyensúlya.
megbillenés; megbillenő; megbillent melléknév.
