másodrendű
másodrendű melléknév -en [e], (-bb)
<Vmely értékelő rendben> a maga nemében jelentőség szempontjából a második helyen álló, említendő, az elsőrendű(ek)nél kevésbé fontos <dolog, személy>; másodrangú. (jogtudomány) Másodrendű alperes, vádlott: az az a., v., aki ellen csak másodsorban emelnek jogi panaszt, ill. az a vádlott, akit vmely perben az elsőrendű vádlottnál kevésbé súlyos bűncselekménnyel v. bűncselekményekkel vádolnak; (csillagászat) másodrendű (álló)csillag: az elsőrendű(ek)nél gyengébb fényű, de szabad szemmel még jól látható cs.; másodrendű vasútvonal. Teleki még most sem akarta magát megadni azon gondolatban, hogy ők itt csak másodrendű szerepet játszanak. (Jókai Mór) A másodrendű szereplők is mind durvák, együgyűek, kérges szívűek. (Ambrus Zoltán) || a. <A maga nemében minőség, érték szempontjából:> az elsőrendű(ek)nél silányabb, kevésbé jó. Másodrendű (minőségű) áru, kávé, paprika, szántóföld, szén, teljesítmény, út.
másodrendűség.
