marás
marás főnév -t, -ok, -a
Általában a mar [1] (főleg 1, 3, 4, 6) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vmi (meg)mar vkit, vmit.
1. Vmely állatnak erős, tépő harapása, ill. fájdalmas csípése. A kutya, a poloska marása. || a. Ennek következménye, eredménye, az így okozott seb; az a tény, hogy vmi megmart vkit, vmit. Mi gyógyítja a kígyó marását?
2. Vmely anyag, természeti folyamat maró hatása. A rozsda, a sav marása. Minden szem vörös az éjjeli álmatlanságoktól és füstök marásától. (Gárdonyi Géza) || a. Ennek eredménye, látható nyoma. Petyhüdt volt az arcbőre a festék látható marásaival, ráncon ránc. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, ritka) Kegyetlen, dühös támadás, szavakkal való bántás, üldözés. Egymás marása. Hagyd abba már ezt a folytonos marást! Minden földi veszedelmet kihívtam S agyabugyáltam a régieket … (Óh, nagyszerű marások ideje.) (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): kígyómarás.
marási; marásos.
