marakodás
marakodás főnév -t, -ok, -a
1. A marakodik (1) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy állatok marakodnak; egymás marása. Farkasok, kutyák marakodása.
2. (átvitt értelemben) Durva civakodás, veszekedés. Állandó, csúnya marakodás; a hatalomért való marakodás; a két család marakodása. Hagyjátok már abba ezt a marakodást! Egy szakajtó új krajcárt szórt ki … a hetivásáros nép közé. Olyan dulakodást, marakodást se látott azóta a világ. (Krúdy Gyula) [A férfi] érezte, hogy az asszony belefáradt a marakodásba, s egyre jobban odaengedi magát. (Móricz Zsigmond)
marakodási.
