maradás
maradás főnév -t, (-ok), -a
Általában a marad igével kifejezett magatartás, ill. állapot; az a tény, hogy vki, vmi marad.
1. Az a tény, hogy vki nem távozik, nem mozdul vhonnan. (Az) ágyban, az asztalnál maradás; falun maradás; a házban, a lakásban, otthon maradás; egy helyben maradás; fekve, ülve maradás; hivatalban, szolgálatban maradás; maradásra bír, kényszerít vkit. Maradásra kérte a vendégeket.
2. (tagadó v. ritk. tiltó mondatokban) Nyugodt, békés tartózkodás, időzés, nyugalmas állapot. Nincs maradása vhol: a) nem tud és nem is akar maradni vhol; türelmetlenkedik, nyugtalankodik; b) <zaklatás, bosszantás, megszégyenülés miatt> nem tud tovább ott maradni; nincs maradása vki, vmi miatt, vkitől, vmitől: nem lehet békében, nyugodtan miatta, mert örökké zaklatja. Nem lesz maradása, míg meg nem kapja. Tüskebokor legyen az én lakásom, Ott se legyen sokáig maradásom. (népköltés) A nyilvános megaláztatás után nem volt Abdulahnak maradása Granadában. Nem bántották őt, csak megvetették. (Jókai Mór) Nem volt odahaza maradása, nyugta. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) Változatlan, tartós létezés vmely állapotban, helyzetben. Életben, épségben maradás; hűnek, nyugodtan maradás; az ablaknak nyitva maradása.
4. Vminek későbbre halasztódása. A munka befejezésének holnapra maradása; a titok megoldásának az utókorra maradása.
5. (ritka) Vminek vkire szállása örökségül, hagyományként, emlékként, ill. rá hárulása elvégzendő feladatként. A háznak a gyerekekre maradása; vagyonának az örökösökre maradása; vmely szokásnak apáról fiúra maradása; a dolog nehezének rám maradása.
6. (ritka, irodalmi nyelvben) <Mozgást jelentő cselekvéssel kapcs:> megállás, szünet. Hajna … így szól a vízbe lenézvén: „Csendes özön, … Jő meg megy maradás nélkűl szép habzatod [= vized]: óh bár | A Tisza mélyéhez vinné el képemet … ” (Vörösmarty Mihály) Maradás nélkül járt fel és alá a szobában. (Jókai Mór)
7. (régies, irodalmi nyelvben) Maradiság, elmaradottság. Hábor, garabonciás diák … összevész nejével …, ki a maradás pártjához szegődik. (Arany János) [A táblabírák] ragaszkodtak a maradáshoz, … s éltek a gondtalan uraságnak [= uraskodásnak]. (Jókai Mór)
