mandolin
mandolin főnév -t, -ok, -ja (zene)
Körte alakú, alul öblösen kigömbölyödő v. mindkét oldalán lapos húros hangszer, amelyen rugalmas pengetővel játszanak. Mandolinon játszik. Mandolinon kísérte énekét. A Logody utcában mandolint pengetett valaki éjfélkor egy sötét ablak mögött. (Krúdy Gyula) || a. Ennek hangja. Fülét sértette a mandolin.
Szóösszetétel(ek): mandolinhúr.
mandolinos; mandolinoz.
