mámor
mámor főnév -t, -ok, -a
1. (választékos) Az öntudat enyhe elhomályosodásával járó jóleső bódulat, kellemes önfeledtség. Felocsúdik mámorából. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül. (Petőfi Sándor) Nekem az öröm nem öröm, Fejfájás a mámor s a hírnév. (Ady Endre)
2. (választékos) Lelkesült hangulatban megnyilatkozó nagyfokú boldogság. Tomboló mámor. A siker mámorában. S a lelkesűlés égi mámorában Sasként repültem a világon át. (Petőfi Sándor) || a. Érzéki élvezet v. szellemi gyönyör hatására bekövetkező elragadtatás. A mámor elszállt, a festék lement. (Madách Imre) Pirulva gondol rá, hogy férje a hitvány szerelmek mámorában összetévesztheti az ő keresztnevét egy máséval. (Ambrus Zoltán) New York, te kávéház, … Szentelt tanyája te szívemnek és szavamnak, | mely álmokat adtál s nem ismert drága mámort. (Kosztolányi Dezső)
3. (választékos) Az a rövid ideig tartó kellemes érzés, amelyet kisebb mennyiségű szeszes ital fogyasztása okoz. Enyhe mámor. || a. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Ittas állapot, részegség. Kialussza mámorát. De, íme, el akarok esni Asztal alatt, mámor alatt Ezen az ős viadalon. (Ady Endre) Az a hír volt rólam, hogy jól áll nekem a mámor, kedves vagyok, s mindenkinek szépeket mondok olyankor. (Móricz Zsigmond) A vég azután a pálinka, a mámor és … civódás volt. (Nagy Lajos)
4. (tájszó, régies) A részegség után jelentkező, kellemetlen, fejfájós, émelygős közérzet.
Szóösszetétel(ek): 1. mámoradó; mámorital; mámorittas; mámorundor; mámorvilág; 2. diadalmámor; kéjmámor; örömmámor.
mámortalan.
