mameluk
mameluk [ë] főnév -ot, -ja
1. (történettudomány) A mamelukok: a középkorban Dél-Oroszországból származó rabszolgák mint egyes mohamedán fejedelmeknek, kül. az egyiptomi szultánoknak a testőrei, később dinasztiaalapítók, majd a török uralom alatt Egyiptom vezető rétege. || a. (történettudomány) Napóleonnak ezek közül származó vmelyik testőre.
2. (történettudomány, gúnyos) Az 1867. évi kiegyezés alapján álló kormányokat minden körülmények közt támogató képviselő, vakon engedelmeskedő kormánypárti politikus. Mameluk maradt egész közéleti pályafutása alatt. Az elnöki csengettyű szívrepesztő hangon hítta be a mamelukokat a mellékhelyiségekből. (Mikszáth Kálmán) Tagja a szabadelvű pártnak, régi, hűséges mameluk. (Ady Endre)
3. (régies, rosszalló) A felsőbbség v. vmely magas állású, nagy hatalmú személy előtt hajbókoló személy. Homlódy … bevonult meggyarapodott udvarával, alázatos hízelgőivel, hozzáragadt mamelukjaival. (Mikszáth Kálmán)
4. jelzői használat(ban) (régies, gúnyos) A mamelukok (2) közé v. hozzájuk tartozó, belőlük álló. Mameluk képviselő; mameluk tábor; mameluk újság. A Debreceni Ellenőr, a helybeli mameluk lap. (Ady Endre) || a. (régies, gúnyos) jelzői használat(ban) A mamelukokra (2–3) jellemző. Mameluk magatartás, szellem.
mamelukos; mamelukság.
