mállik
mállik tárgyatlan ige (-ok, -asz); -ott, -ana; -jon (-jék); -ani (rendsz. csak 3. személyben)
<Szilárd anyag, szövet, papír, bőr stb. az anyagot összetartó erők lassú megszűnésével, meglazulásával> fokozatosan, nagyon lassú ütemben részeire esik, porlad, foszlik, bomlik. Mállik vmi vmiről: elmállva, szétmállva lehull, leesik róla. Mállik a rothadó bőr, papír. Annyit hordta a ruhát, hogy már mállik. Mállik a falról a vakolat. Nem egyszer néztem aggódva [a ruhámat], hogyan feslik, mállik. (Gárdonyi Géza) A tarka sodrott zsinór … mállani látszott a porban és hőségben. (Babits Mihály) || a. <Kőzet v. ásvány a levegő, a víz, a savak, a napfény, a fagy hatására vegyi átalakulással v. anélkül> részecskékre hull, porlódik. A bronz rozsdállik és mállik a márvány. (Juhász Gyula)
Igekötős igék: elmállik; lemállik; széjjelmállik; szétmállik; továbbmállik.
málló; mállott.
