makrancoskodik
makrancoskodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
<Személy, állat> makrancos módon viselkedik; makacskodik. A gyerek makrancoskodik; a csikó, a szamár makrancoskodik. || a. (átvitt értelemben, ritka) <Eszköz, tárgy> az emberi akaratnak, igénybevételnek, rendezésnek ellenáll. Makrancoskodott a csont [= csontból készült kürt] soká, de végre szépen rá tanult az engedelmességre, S azt a hangot adta, mely Lehelnek tetszett. (Petőfi Sándor) Nagyanyám … mindig igen tiszta fekete ruhában volt, egy haja szála sem makrancoskodott, úgy meg volt fésülve. (Móricz Zsigmond)
makrancoskodás; makrancoskodó.
