makranc
makranc főnév -ot, -a (elavult)
<Emberben, ritk. lóban, öszvérben:> akaratosság, csökönyösség, nyakasság. Ma … operának kellett volna színpadra jőni, mely azonban valami makranc miatt elmaradott. (Vörösmarty Mihály) Oh, átkozza dacos, gyermeki makrancát, Hogy … Nem volt bizodalma a nemes lovagban! (Arany János)
