makacs
makacs melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy>, aki álláspontjához, véleményéhez néha még az ésszerűség rovására is konokul ragaszkodik; nyakas, önfejű. Makacs gyerek. Haláláig nem tágított az elméletétől; makacs volt és meg nem alkuvó. (Ambrus Zoltán) Dénest a … kedvesen könnyelmű ember rokonszenves típusául ismerték, … de váratlanul makacs, néha nyers is tudott lenni. (Kaffka Margit) || a. Ilyen személyre valló, jellemző. Makacs elszántság, természet; makacsul kitart vmi mellett; makacsul ragaszkodik vmihez. Csak hallgatott makacs ajakkal. (Kosztolányi Dezső) Makacsul elmondom újra mondókámat, mint egy betanult leckét. (Karinthy Frigyes) || b. Gazdája akaratának nem v. nehezen engedelmeskedő, szeszélyesen ellenszegülő, mozdulni v. húzni nem akaró <állat, kül. ló, szamár>; csökönyös, konok. A túzok rettentő fejes, makacs állat. (Mikes Kelemen)
2. Olyan <állapot, cselekvés>, amely nem egykönnyen enyhül, enged v. múlik el; állandó jellegű kitartó, szívós. Makacs betegség, ellenállás, fejfájás, fogfájás, harc, láz, nátha. Canóza bátor kapitánya, Rájmond … Makacs ellenállást, nagy viadalt készit. (Arany János) Elkezdett esni a reménytelen, makacs novemberi eső. (Kuncz Aladár)
3. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <anyag, tárgy>, amely szilárdsága v. szerkezeti hibája következtében ellenáll vmely erőnek, erőfeszítésnek; nehezen kezelhető, alakítható. Makacs hajfürt; makacs zár. Négyszáz lábnyira kellett fúrni a makacs agyagpala rétegeken keresztül. (Jókai Mór) Bomló hajadban tétován babrálgatsz, Makacs fürtjét szemedről félrehajtva. (Tóth Árpád)
