majorság
majorság főnév -ot, -a
1. Rendsz. kisebb major; tanya. Elhanyagolt, virágzó majorság. A majorságnak két istállója volt. A majorság körül legelők terültek el. Sövénnyel kerítették be a majorságot. Házainak, pusztáinak, majorságainak maga se tudta számát. (Móra Ferenc) || a. Az itt lakók összessége. Az egész majorság táncolt a lakodalomban.
2. (történettudomány) <Az úrbéri rendszerben, a jobbágyi gazdálkodás korában> a földesúr saját kezelésében levő birtokrész; majorsági föld. A majorságot a jobbágyok robotban művelték meg.
3. (tájszó) Baromfi(k), aprójószág, aprómarha, szárnyas, ill. ezek összessége. A róka nagy pusztítást vitt végbe a majorságban. A majorságot elzárja a veteményektől. Megeteti a majorságot. Lőn nagy öldöklés és halál a majorságban. (Vörösmarty Mihály) Megmozdul a majorság, apró csirkék csipognak, az öreg kakas diadalmas rekedtséggel kukorékol. (Kuncz Aladár)
majorsági.
