magyarítás
magyarítás főnév -t, -ok, -a
1. (nyelvtudomány) A magyarít igével kifejezett eljárás, tevékenység, ill. az a cselekvés, hogy vmely idegen szót, kifejezést megmagyarítanak, magyarul fejeznek ki. Erőszakolt, ötletes, szellemes magyarítás; a műszók, az orvosi nyelv magyarítása. A sport nyelvének magyarítása kitűnően sikerült.
2. (nyelvtudomány) Idegen szó, kifejezés helyett ajánlott magyar szó, kifejezés. Magyarításai közkeletűvé váltak.
3. (választékos, régies) Idegen nyelvű (irodalmi) műnek, idegen szerzőnek magyarra fordítása. Ókori klasszikusok magyarítása.
magyarítási.
