magyarázkodás
magyarázkodás főnév -t, -ok, -a (gyak. rosszalló)
A magyarázkodik igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki magyarázkodik. Puszta magyarázkodással nem teheti jóvá a hibáját. Magyarázkodásával csak rontott a helyzeten. Janka … észrevette, hogy én váltottam meg a vasúti jegyet édesapámnak … Ebből egy hosszú úton tartó fojtott rosszkedv és magyarázkodás származott. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek eredménye: magyarázkodó közlés, kijelentés. Szánalmas, üres, fölösleges, véget nem érő magyarázkodásba kezdett. Nem fogyott ki a magyarázkodásból. Ez nem egyéb üres magyarázkodásnál. Magyarázkodásait nem fogadhatom el.
magyarázkodási.
