magol [2]
magol [2] ige -t, -jon (bizalmas, rosszalló)
tárgyas Gondolkodás nélkül, gépiesen, szó szerint tanul vmit; bifláz. A leckét magolja. Nyelvtant magol. Unalmas római jogot és lélektelen statisztikát kellett magolnia. (Babits Mihály) || a. (tárgy nélkül) Egész délután magolt. Ne magoljatok, hanem értelmesen, gondolkodva tanuljatok! Az udvaron künn magoltak a … leánykák a küszöbön. Könyv volt az ölükben. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: bemagol.
magolás; magoltat.
