magasság
magasság főnév -ot, -a, (népies) magosság
Általában a magas melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság.
1. Vmely térbeli, térszíni alakulatnak, felületnek, testnek, tárgynak függőleges irányban, fölfelé való kiterjedése. A testek hármas kiterjedése: szélesség, hosszúság és magasság. Az asztal, a cipősarok, a ház, a hegy, a rúd, a szikla, a tető, a torony magassága. A fiú magassága 160 cm volt. A férfi teljes magasságában fölegyenesedett, és kihívóan végignézett a többieken. || a. (mértan) <Négyszögben, hasábon, hengeren> az alapnak (I. 5, 6) a vele szemben levő párhuzamos oldaltól, ill. laptól való távolsága, ill. ennek számokban kifejezett hossza. A rombusz, a trapéz magassága. || b. (mértan) <Háromszögben, gúlán, kúpon> a csúcsból az alapra (I. 5, 6) bocsátott merőleges, ill. ennek számokban kifejezett hossza. A háromszög területét úgy számítjuk ki, hogy az alapot megszorozzuk a magasság felével.
2. <Légsúlymérőn, hőmérőn> a higanyszál fölemelkedésének legfelső pontja, ill. a légnyomásnak, hőmérsékletnek ezzel kifejezett mértéke. A láz, a légnyomás magassága. Estére csökkent a láz magassága.
3. Vminek függőleges irányú távolsága, ill. kiterjedése a Föld, ill. a tenger felszínétől v. vminek a szintjétől számítva, rendsz. számokban kifejezve. Az antenna magassága; a vízállás magassága. A Kékes magassága 1010 m. || a. (sport) <Magas- és rúdugrásban> a lécnek a talajtól mért távolsága, ill. az ennek nagyságával kifejezett eredmény. Átugorja, megugorja, veszi, viszi a magasságot; (sport, bizalmas) veri a magasságot: leveri a meghatározott magasságra helyezett lécet. A léc magassága egy méter kilencven centiméter. Ezzel a magassággal új csúcsot ért el. || b. Az a helyzet, amelyet általában a Föld felszínétől, gyak. más felülettől való függőleges irányú távolság határoz meg. → Abszolút magasság; relatív magasság; a tenger szintje feletti magasság. A repülőgép nagy magasságban repül. Szédítő magasságból tekint alá. Öt emelet magasságból lezuhant. Mikor a tetőre másztam, akkor vettem észre először, hogy a magasságban elvesztem lélekzetemet. (Kuncz Aladár) [Az oroszlánvadász] biztos magasságból, fakoronájából lövi a sivatag királyát. (Krúdy Gyula) || c. <Térben> vmely valóságos v. ilyennek képzelt, ábrázolt, lent levő helyhez viszonyított távolság, messzeség. A csapat elérte az erdő, a város magasságát.
4. Az a távolság, út, amelyet vmely elhajított, elrúgott, kilőtt tárgy függőleges irányban megtesz. A dobás, a lökés, a lövés, a rúgás magassága. || a. (sport) A labda magassága: a fölfelé rúgott futball-labda által függőleges irányban megtett távolság.
5. (műszaki nyelv) <Vmely géppel, szerkezettel, alkatrésszel kapcs.> a működés térbeli függőleges hatását, az ilyen vonatkozású teljesítőképesség értékét kifejező kiterjedés, nagyság. Döntési, ejtő, emelő, nyomási, repülési magasság.
6. (csillagászat, hajózás) Vmely csillag, égitest merőlegesen mért távolsága a látóhatártól.
7. (irodalmi nyelvben) A levegőnek felsőbb rétege; az ég (1). A kéklő magasságban pacsirta csicsereg. (Gárdonyi Géza) S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem, … | Az Oceánt mégis elérem. (Ady Endre) || a. (választékos) A fölfelé terjedő világűr, a mindenség, a végtelen. Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. (Vörösmarty Mihály) || b. (ritka, vallásügy) Az ég (2), a menny. Hála a magasságban uralkodó Istennek. (Vas Gereben)
8. (átvitt értelemben) <Vmely értékben, fokozatban, rangban> mások fölött levő, mások fölé emelő állapot, helyzet. A főbíró magasságáig az ilyen hírek … nem jutnak el. (Móricz Zsigmond)
9. (2. v. 3. személyű birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, régies) <Fejedelmi házból származott főrangú személynek tiszteletet kifejező megszólításaként, ill. megnevezéseként.> Magasságod. Kérem magasságtokat. Engedjen magasságod pár napi haladékot nekem. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. magasságállítás; magasságfelvétel; magasságíró; magasságjelző; magasságkülönbség; magasságmeghatározás; magasságmérce; magasságmérés; magasságszabályozó. 2. hangmagasság; ívmagasság; mellmagasság; testmagasság; toronymagasság; vállmagasság; vízmagasság.
magasságú.
