magaslat
magaslat főnév -ot, -a, (népies) magoslat
1. Környezetéből kiemelkedő, magasan fekvő terület, ill. a hegynél alacsonyabb földrajzi alakulat. A csapatok elfoglalták a magaslatot. A város egy kisebb magaslaton épült. A magaslatról leszorították az ellenséges csapatokat. A természetjárók megmászták a magaslatot. Karvajoff akarata ellenére kénytelen elhagyni a mezrevári völgyet s a magaslatokra vonulni. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Általában <vmely szempontból> felsőbbrendű, magasabb, fejlettebb helyzet, eredmény, szint, színvonal. A helyzet magaslatán: az adott, rendsz. válságos, nagy problémákat felvető viszonyok között szilárdan, magabiztosan; hivatása magaslatán áll: tökéletesen betölti hivatását. Széles néprétegek hódították meg a műveltség magaslatait. Teljesítményével már olimpiai magaslatot ért el. Mikor Kemény képzeletét elemzi, … mikor Dantéról fest felejthetetlen képet, … Péterfy olyan magaslatokra lépett, ahová a kritika legjobbjai is csak ritkán juthatnak el. (Ambrus Zoltán) Mindenki úriasszonynak tekintette, akire fölnéztek … A kultúra magaslata fizikailag is felismerhető. (Móricz Zsigmond)
magaslatú.
