lengyel
lengyel [e-e] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ek, -je [ë, e]
1. A lengyelek: tömegében Közép-Európa északi részén, Lengyelországban élő, nyugati szláv nyelvet beszélő nép. A lengyelek hazája, nyelve, története. A lengyelek népi demokratikus államban élnek. A lengyelek és a magyarok történelmében sok közös vonás van. || a. E néphez tartozó személy, főleg férfi. Sok lengyel harcolt a magyar szabadságharcban. Polóniának asszonyai Új és új lengyelt egyre szülnek. (Ady Endre) A lengyelekkel sokszor ültem együtt. Beszélgettünk. (Kuncz Aladár) || b. (régies) <A XIX. században> emigrált lengyel hazafi, aki magyar nemesi házakban otthonra találva a házigazda vendégszeretetéből élt. Ponyatovszki … megmaradhatott az „utolsó lengyel”-nek, amikor már hírük-hamvuk sem volt a lengyeleknek Magyarországon. (Krúdy Gyula) || c. (átvitt értelemben, elavult) Elszegényedett magyar nemes, akit baráti szívességből ismerősei, rokonai tartottak el. Nem gusztusom, hogy valami úri házhoz beálljak lengyelnek. (Jókai Mór)
2. (rendsz. határozott névelővel) A lengyel nép, nemzet. A lengyel sokat küzdött hazája függetlenségéért. A lengyel zenekedvelő nép. Két nemzet van egyesűlve [a mi hadseregünkben] …, S mily két nemzet! a lengyel s magyar! (Petőfi Sándor)
3. E nép nyelve. Jól beszéli a lengyelt; lengyelből v. lengyelről fordít.
4. (régies) Lengyel népi tánc. Eljárják … a lassú lengyelt s a friss magyart. (Kemény Zsigmond) A teremben éppen lengyelt jártak. (Jókai Mór)
5. (ritka, régies) Lengyel kabát v. bunda. Hosszú, prémes lengyel volt rajta.
II. melléknév -ül, -ebb [e]
1. A lengyelek (1) közé tartozó <személy>, lengyelekből álló <csoport>. Lengyel ember, férfi, munkás, nő, paraszt; lengyel ifjúság, lakosság. A magyar szabadságharcban részt vett egy lengyel légió. Lengyel szép Zsuzsánna vervén citeráját | És mondván utána gyönyörű nótáját … (Balassi Bálint) Lengyel urak selymes ágya, Mégis forró, mint a máglya … (Ady Endre) || a. A lengyelek államát, nemzetét, népét képviselő, jelképező. Lengyel címer, követ, küldöttség, zászló.
2. A lengyelekre (1) jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcs., tőlük használt, náluk szokásos <dolog>. Lengyel könnyedség, lágyság, nyelv, ruha, tánc; lengyel bunda: felül a testhez simuló, derékban harangszerűen kiszélesedő, zsinóros irhabunda; lengyel kabát: ilyen szabású, zsinóros k.; lengyel pálinka. Lengyel kabátot viselt, széles csattos övet. (Jókai Mór) Felismerhetetlenül piszkos … kártyalapokat rakosgatott egymás mellé. Valamikor ugyanezt egy lengyel kastélyban tette. (Kuncz Aladár)
3. A lengyel nép, nemzet történeti élete során létrejött, létrehozott. Lengyel állam, népi demokrácia, ipar, irodalom, mezőgazdaság, művészet, sport, zene; a hagyományos lengyel–magyar barátság.
4. A lengyelektől lakott v. erre a földre jellemző, e földön levő, található, onnan származó. Lengyel dombvidék, síkság, tenger; lengyel búza, fa, szén. Már életem nyugalommal Indul és kevéske gonddal, Vendégséggel, vigalommal, Lengyel borral és asszonnyal. (Ady Endre) Hány hant domborodik s jelöletlen hány rög enyészik … Lengyel síkokon. (Juhász Gyula)
5. A lengyelek nyelvével, irodalmával, ennek oktatásával kapcsolatos, abban előforduló, arra jellemző. Lengyel igeragozás, könyv, nyelvmester, óra. || a. Lengyelül: lengyel nyelven. Beszél és ír lengyelül. Az előkelő öreg asszony … felénk tartott, s lengyelül szólította meg a fiúkat. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): lengyelbarát; lengyelellenes.
lengyelség.
