lucskos
lucskos melléknév -an, -abb
1. Olyan <tárgy>, amely esőtől, izzadságtól v. más folyadéktól átnedvesedett, és ezért rendsz. sáros, mocskos lett. Lucskos kötény, nadrág; lucskos az inge, a ruhája. Az izzadságtól egészen lucskos. A lucskos répát nem szabad vermelni. Künn lucskos, setét kocsik álltak. (Tóth Árpád) Nem kapott levegőt. Száján volt valami … valami nehéz, lucskos mosogató rongy. (Kosztolányi Dezső) || a. (kissé bizalmas) Olyan <idő, nap>, amikor huzamosan esik az eső, s az utak sárosak, latyakosak. Ilyen lucskos napon nem rándulunk ki. Lucskos idő volt reggel. (Mikszáth Kálmán)
2. (konyhaművészet) Lucskos káposzta: tejföllel és rendsz. benne főtt hússal, főzeléknek elkészített édes k.
lucskosság.
