lubickol
lubickol tárgyatlan ige -t, -jon, (régies) lobickol (hangutánzó)
<Fürdésre alkalmas vízben> élénken, élvezettel mozog, fickándozik, v. a vizet jókedvűen paskolva úszkál. Gyerekek lubickolnak a patakban. Lennék én folyóvíz, | … ha szeretőm Kis halacska volna, Habjaimban úszna föl s le Vígan lobickolva. (Petőfi Sándor) A fürdőházakat is fölhúzták a régi kikötőből, aki akar lubickolhat. (Tömörkény István) A vízbe merült, lubickolva élvezte lanyhaságát. (Kosztolányi Dezső)
lubickolás; lubickolgat; lubickoló; lubickoltat.
