lövöldöz
lövöldöz ige -tem [e], -ött, -zön lövöldözik
1. tárgyatlan <Vki v. több személy> lőfegyverből – rendsz. szabály, rend nélkül – többször egymás után v. gyors egymásutánban váltakozva lő (1–3). Lövöldöz vmivel vkire v. vmire. Lövöldöznek az utcán. Verekedtek, lövöldöztek. Elkezdett vaktában lövöldözni. Jár az erdőn egy vén őz, … amelyre esztendők óta hiába lövöldöznek a vadászok. (Gárdonyi Géza) Nyúlon kívül legfeljebb varjakra lövöldözhet ezen a környéken a puskás ember. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (ritka) <Lövedéket, régen kül. nyilat, vki v. több személy egymásra> ilyen módon többször kilő. Lövöldöz vmit vkire v. vmire. Mérges nyilakat lövöldöztek. (átvitt értelemben) Nyilat lövöldöz v. vminek a nyilait lövöldözi (vkire v. vki felé): gyors egymásutánban támad vkit (vmivel). A szatíra nyilait lövöldözi feléje. Kedves cimborád Azon kegyért, mellyel hozzá valál, Nyilat lövöldöz rám. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyatlan és tárgyas (átvitt értelemben, ritka, költői) Hajigál, dobál, nagy erővel lök (vmit), dobálódzik vmivel. Parittyával lövöldöz. Zúg a háborodott vízár, fölkapja fenékről Mélyen elült köveit, s velök a magas égre lövöldöz. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, sport) <Főként labdarúgásban> többször v. sűrűn egymás után a kapura irányítja, lövi a labdát. A mérkőzés előtt kapura lövöldöztek.
Szólás(ok): ld. vaktöltés.
Igekötős igék: agyonlövöldöz; átlövöldöz; belövöldöz; ellövöldöz; fellövöldöz; kilövöldöz; lelövöldöz; meglövöldöz; mellélövöldöz; összelövöldöz; rálövöldöz; szétlövöldöz; visszalövöldöz.
lövöldöző; lövöldöztet.
