lövedék
lövedék [e] főnév -et, -e [ë, e]
Lőfegyverből való kilövésre s az ellenfélnek v. a vadnak a megsebesítésére, megölésére v. célpont eltalálására alkalmas, rendsz. fémből készült test, tárgy. Gyalogsági, tüzérségi lövedék. A lövedék az árok szélén robbant. Nagy mennyiségű lövedéket zsákmányoltak. Iszonyú lövedék szórta föl a földet. (Babits Mihály) Néhány ágyúlövedék a falut is érte. Egy ilyen lövedék éppen az ő házát találta el. (Nagy Lajos) || a. (elavult) Hajítófegyver. Egy bátran előáll, | … gerelyét Gárdonra hagyítván [= hajítván]. | Döng ennél a pajzs; de lekoccan róla rezegve A hitvány lövedék. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. lövedékálló; lövedékbecsapódás; lövedékcsúcs; lövedékgyártás; lövedékgyújtó; lövedékkaliber; lövedékkamra; lövedékköpeny; lövedékmag; lövedékmentes; lövedékmozgás; lövedékpálya; 2. gyújtólövedék.
