lovagiasság
lovagiasság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A lovagias (3–4) melléknévvel kifejezett jellembeli tulajdonság; előzékenység, udvariasság; nemeslelkűség, bátorság és önérzet. Nincs benned semmi lovagiasság. Lovagiasságból megvédte az ismeretlen nőt. Kivirágzott a középkor szép rózsája: a lovagiasság. (Kosztolányi Dezső) || a. Vkinek, vminek lovagias volta, jellege. Viselkedésének lovagiassága; a verseny lovagiassága. Lovagiassága nagyon tetszett a nőknek.
2. Lovagias (4–5) magatartás, cselekedet, megnyilatkozás. Ennyi lovagiasságot elvártam volna.
3. Az udvarias, lovagias (4–5) magatartást, viselkedést, modort megállapító, megkövetelő társadalmi szokás, szabály. Ez ellenkezik a lovagiasság elveivel. Pusztán csak lovagiasságból tette. Túlteszi magát az illem és lovagiasság bolondos törvényein … (Jókai Mór) || a. A lovagiasság szabályai szerint: a) (1945 előtt) <a feudális kor csökevényeként:> a párbajkódex szabályai szerint; b) (bizalmas, tréfás) méltányosan, baráti alapon, módon. A lovagiasság szabályai szerint elintézték a dolgot. A közöttünk fennforgott ügy a lovagiasság követelményei szerint elintéztetett. (Jókai Mór)
lovagiassági.
