lompos
lompos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb (rosszalló)
1. Viselőjén rendetlenül, hanyagul, esetlenül lógó, lötyögő, elhanyagolt, rendetlen <ruha(darab), ruházat>. Lompos, gyűrött, vasalatlan kabát, öltözék, slafrok. Hajdan szép lehetett … Öltözete hanyag és lompos. (Jókai Mór) Lompos öreg szoknya verte férficipőbe bujtatott lábait. (Gelléri Andor Endre) || a. (régies) Lompos bugyogó, nadrág: bő fenekű, lógó ülepű, pötyögős (1) b., n. || b. Ilyen öltözetű <személy>; olyan, aki ruházatát elhanyagolja, öltözetének tisztaságára, csinosságára nem fordít gondot. Lompos, ápolatlan külsejű emberek üldögéltek a padon. Valami lompos nőszemély nyitott ajtót. Lomposan, piszkosan jár egész nap. Csinos képű, kövér és lompos asszony volt. (Nagy Lajos)
2. Hosszú, lecsüngő, bozontos v. gubancos, borzas szőrzettel – v. ritkábban ilyen tollazattal – borított <állat, állati testrész>. [A róka] magasra emelte fel a lompos farkát. (Mikszáth Kálmán) Koldus, rossz álmú zsellér ébred, Lompos, bús kutya csahol. (Ady Endre) Az öreg kapás az ólban ganét hány, | kántálnak sírva lompos tyúkjai. (József Attila)
3. (ritka) Vmely munka, feladat végzésében, végrehajtásában gondatlan, hanyag <személy>. Lomposan végzi a dolgát. || a. (ritka) Így végzett, teljesített <munka>; hanyag, gondatlan. Lompos munka kerül ki a keze alól.
II. főnév -t, (-ok), -a
1. (tájszó) Hosszú, gubancos szőrű, lompos (2) kutya.
2. (régies) Lompos (1a) nadrág.
lomposkodik; lomposodik.
