lókötő
lókötő főnév
1. (régies) Tolvaj, aki lovat lop v. szokott lopni. A híres lókötő, Tarka Miska megint kézre került. (Jókai Mór) A betyárt, aki a lovat lopta, valahol tán már fel is akasztották, ami rendszerint a lókötők sorsa. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Semmirekellő, léhűtő személy; csirkefogó. Ne állj szóba ezzel a lókötővel! || a. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Szélhámos, hazug személy. Eredj te lókötő, nem hiszek neked! || b. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Agyafúrt, ravasz kópé. Nem hiszem, hogy a villamos székbe kerüljön. Ahhoz maga túlságosan ügyes lókötő. (Hunyady Sándor)
lókötős.
