lökés
lökés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A lök (1–2) igével kifejezett cselekvés; taszítás. Erős, gyenge lökés; lökést ® ad vminek. Egy lökéssel tovább taszította a széket. A vasrudak egy-egy lökésre alig ujjnyit vertek a sziklaoldalba. (Gárdonyi Géza) || a. <Biliárdjátékban:> egyszeri taszítás a dákóval a golyón. || b. Az az erőhatás, amely vkit, vmit megmozgat, v. helyzetéből kimozdít, rendsz. vízszintes irányban. A hatalmas lökés következtében kiestem a kocsiból. || c. Vmely erőhatásnak hirtelen, átmenet nélküli megnövekedése. A szélvihar lökései megremegtették az ablakot. || d. (ritka) Érlökés. A csuklóján tartja az ujjait. Érverés fél perc alatt hatvan. A lökések erősek, a ritmus jó, a szíve egészséges. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Az a tett, esemény, történés stb., amely vminek a fejlődését, alakulását nagymértékben, hirtelen előbbre viszi. Nagy lökést ad vminek. A nyelvújítás hatalmas lökést adott a nemzeti irodalomnak.
3. (ritka, bizalmas) Közösülés.
Szóösszetétel(ek): 1. lökéscsillapító; lökéscsökkentő; lökésirány; 2. érlökés; földlökés; karlökés; léglökés; súlylökés; széllökés.
lökéses; lökési; lökésű.
