lóg
lóg tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon
I. Függ, fityeg.
1. <Dolog, tárgy> olyan helyzetben van, hogy súlypontján alul nincs megtámasztva, rendsz. csak a felső részén van vmely helyhez rögzítve, úgyhogy két v. több irányban mozoghat, ill. mozgatható; függ. Vmin lóg: vmihez rögzítve, vmire fel- v. ráakasztva ilyen helyzetben van; vmiről lóg: vmely magasabb helyhez, tárgyhoz rögzítve, fel- v. ráakasztva lefelé ér, lefelé nyúlik. Lóg a csillár a mennyezetről, a ruha a fogason; lóg a kép, a puska a falon; ® kocsányon lóg a szeme. Érett, szép almák lógtak a fa ágain. Kosár lóg a karján. Tiszta kék selyemből volt a sátorponyva; Róla, mint az öklöm (ha kicsit nem mondok) Lógtak köröskörül oly nagy arany bojtok. (Arany János) Mikor besetétedett, a veres kövér ember … meggyújtotta a függőlámpát, ami az asztal felett lógott. (Móricz Zsigmond) Rámutatott egy festményre, amely éppen vele szemben lógott a falon. (Nagy Lajos) || a. <Felakasztott személy> vhol ilyen helyzetben van. Vmin lóg; vmiről lóg; (bizalmas) még lógni fog: még akasztófára kerül. Meghökkenve riadtam össze – fejem felett akasztott ember lógott. (Karinthy Frigyes) A város legszebb sétahelyén, egy … fáról, hosszú, kettősre hurkolt spárgán öreg ember lógott. (Gelléri Andor Endre) || b. (bizalmas) <Személy> kezével vmibe fogódzkodva, kapaszkodva lefelé nehézkedve, alulról meg nem támasztott v. alig megtámasztott állapotban van; függ. Lóg a nyújtón, a tornaszeren. Egy bokor ágaiba kapaszkodva lógott a szakadék fölött. || c. <Járművön a kocsi zsúfoltsága miatt> a lépcsőn rendsz. fél lábon állva, kifelé dőlve és a kezével kapaszkodva utazik. Fürtökben lógnak az emberek a villamoson. Annyira tömve volt a kocsi, hogy a lépcsőn kellett lógnia. Hétkor már a villamosokon lógott, hogy kiérkezzék a kórházba. (Kosztolányi Dezső)
2. <Dolog, tárgy> vmitől elszakadva, vhonnan leszakadva, korábbi rögzítettségét nagyrészt elveszítve függ, függ a levegőben; alig tartja vmi. Esőcsatornák, párkányok lógnak a házak tetejéről a pusztító orkán után. Reng és üvölt e tenger, Hánykódnak a hajók, … Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. (Petőfi Sándor) || a. <Esőfelhő> igen alacsonyan jár, és már-már hull belőle az eső. (népies) Lóg az eső (lába): hamarosan esni fog. Nagyon lógnak azok a felhők. Veszedelmes párák, csunya felhők lógnak. (Arany János) De látnátok csak egyszer, mikor borongós idő van, mikor felhőkkel húzódik be az ég, … mikor az esőnek már lóg a lába … (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Bizonytalan helyzetben, állapotban van; <elgondolás> nincs jól megokolva, v. valóra váltása nincs kellő biztonsággal előkészítve. A levegőben lóg: a) <személy, intézmény> bizonytalan helyzetűvé vált; nincs biztos alapja; b) <érvelés, okfejtés> nincs megokolva, ésszerűen alátámasztva. Íme a terv fele már sikerült. Csak még a másik fele lóg. (Mikszáth Kálmán) || c. (átvitt értelemben, bizalmas) Valami lóg a levegőben: érezzük, sejtjük vmely, rendsz. kellemetlen eseménynek a közeli bekövetkezését, kirobbanását.
3. Helyéből kimozdulni készül, mert bizonytalanul, alig rögzített állapotban van a helyén; inog, mozog, lötyög. A leszerelt alkatrészekről lógnak a meglazult csavarok. Lóg a gyerek tejfoga. A fogai már kihullottak s ami volt, úgy lengett-lógott a szájában, nem lehetett vele harapni. (Móricz Zsigmond)
4. Saját súlyánál fogva mintegy lefelé húzódik, nehezedik. Lóg a ® feje; lóg a ® nyelve. Földig lóg a fa ága, oly sok rajta a gyümölcs. Nagyon meghízott, lóg a tokája. Szegénykének lóg a feje, piros az orra hegye. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Lóg az orra: látszik rajta, hogy szomorú, bántja valami; lógatja az orrát. Kissé lógott az orruk, hogy el kell válniok. (Gárdonyi Géza)
5. <Ruha> lomposan csüng, lötyög vkin, vmin. ® Foszlányokban lóg rajta a ruha. Minden lógott rajta, nadrágja megroggyant. (Kuncz Aladár) Esőköpeny lóg fáradt vállamon. (Kosztolányi Dezső)
II. (átvitt értelemben, bizalmas, rendsz. rosszalló) Tétlenül lézeng, kötelességét kerüli.
1. Tétlenül időzik, vesztegel, ténfereg vhol. Kora reggel óta az épület körül lóg. Mióta bevették mindenesnek az urasághoz, mindig ott lóg ő a konyha körül. (Gárdonyi Géza) A lovat odaadta egy fiúnak, aki épp ott lógott. (Móricz Zsigmond) || a. Vkinek a nyakán v. vkin lóg: a) nem tágít mellőle, nem megy le a nyakáról, hosszabb ideig alkalmatlankodik neki; b) eltartatja magát vele. Fél évig lógott a nyakamon.
2. Kószál, csavarog, tekereg. Lógjunk egyet a városban! Órák hosszat lóg a környéken, erdőn-mezőn. Kocogok, lógok követlen uton S hogy merre megyek, nem nagyon tudom. (Ady Endre)
3. (ritka) Munkáját nem végezve, kötelességét mulasztva távol van vhonnan. Lóg az iskolából. Munkaidő alatt lóg. || a. (ritka) Vkinek a pénzével lóg: tartozik neki vmely összeggel, nem akarja v. nem tudja visszafizetni neki, és ezért lehetőleg kerüli. Lóg nekem száz forinttal.
Igekötős igék: alálóg; átlóg; belóg; belelóg; ellóg; fellóg; keresztüllóg; kilóg; lelóg; meglóg; odalóg; széjjellóg; visszalóg.
lógó; lógott.
