lőcs
lőcs főnév -öt, -e [e]
1. <Szekéren> enyhén görbülő rúdhoz hasonló függőleges alkatrész, amely a szekéroldal felső szélét tartja úgy, hogy alsó végével a tengely külső részére támaszkodik. A gally … a lőcsben akadt meg, és megfeszülvén, onnan csapott roppant erővel a fiatal ember arcába. (Mikszáth Kálmán) [A kocsis] jobb vállát nekivetette a lőcsnek. (Gárdonyi Géza)
2. (iskolai, műszaki nyelv, tréfás) Logarléc.
Szólás(ok): (régies) odábbáll a lőcs árával v. a lőccsel: kereket old, elillan (rendsz. a büntetés elől).
Szóösszetétel(ek): lőcsfő, lőcsgúzs.
lőcsös.
