lobban
lobban tárgyatlan ige -t, -jon (főként 3. személyben)
1. (Lángra) lobban; <meggyújtott, gyúlékony anyag> hirtelen lángot fog, láng csap fel belőle. Lángra lobban a szalma. A meggyújtott puskapor hirtelen lobbant egyet. || a. (átvitt értelemben) Ha harcaink parázsa lobbant, Világok gyultak ki. (Ady Endre) || b. (-t ragos mértékhatározóval is) <Tűz, égő anyag> hirtelen nagy(obb) lángot, lobbot vet. Utolsót lobban a fáklya, a lámpa, a láng, a tűz. Nagyot lobbant a petróleumlámpa. Vidáman ütögeti a parazsat, rávág a tűzre, úgyhogy az szikrázva nagyot lobban. (Gelléri Andor Endre) || c. (ritka) <Világosság, fény> hirtelen kigyullad. Bent világ lobban … Bizonyosan gyertyát gyújtottak. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Vmire lobban vki: vmely heves érzelem, indulat hirtelen elfog, hatalmába kerít, teljesen eltölt vkit; vmire gerjed (vki iránt). Haragra, indulatra, szerelemre lobban. Petőfi, amilyen könnyen lobbant szeretetre, olyan könnyen a haragra is. (Jókai Mór) A suszter haragra lobbant … (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka) Vkinek a lelkében hirtelen <harag> támad. Méreg lobban a … Ferenc szívében. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: ellobban; fellobban; kilobban; meglobban.
lobbanó; lobbant. melléknév
